Kőrösi keménylebbencs

Hozzávalók egy nagy bográcshoz (kb 12 személyre)
1 kg házi tördelt lebbencs tészta (csuszatészta)
25 dkg füstölt szalonna
15 dkg zsír
3 evőkanál törött pirospaprika
bő 1 kilónyi krumpli
3 fej vöröshagyma
3-4 paradicsom,
4-5 zöldpaprika
2 db cseresznyepaprika (ízlés szerint, el is hagyható)
1 nagy csokor zeller zöld
só
1 jó nagy pár füstölt kolbász

A lebbencs tésztát kisebb-nagyobb darabokra tördeljük. A legapraját egy kis tálban félre rakjuk.
A bográcsban megolvasztjuk a zsírt és kisütjük benne a felkockázott füstölt szalonnát. Amikor ropogósra sült, kiszedjük, és félre tesszük. A visszamaradt zsírban, állandóan kevergetve, hogy meg ne égjen, megpirítjuk a nagyobb darabokra tördelt lebbencstésztát (ha nincs házi, jó a cakkos bolti lebbencs is, de csak a 8 tojásos!). Amikor már majdnem kész, hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát, kicsit együtt pirítjuk, vigyázva, hogy nehogy valamelyik megégjen. Ha már szép egyenletesen barna, rászórjuk a pirospaprikát, gyorsan átforgatjuk, hogy a paprika megpiruljon, de nehogy megégjen. Felöntjük annyi hideg vízzel, amennyi bőven ellepi. Visszarakjuk bele a korábban kiszedett sültszalonna kockákat és felforraljuk. Közben ízlés szerint megsózzuk és szükség szerint pótoljuk a levét. Ha a tészta már félig megpuhult, akkor belerakjuk a vékonyra felkockázott krumplit (lehet jó bőven rakni bele), bele darabolunk még jó pár zöldpaprikát és paradicsomot (bőven elbírja mindkettőt), valamint belekarikázunk fejenként 1-1 arasznyi házikolbászt. Végül hozzá adunk egy jó nagy csokor zellerzöldet és végül a félre tett apróra tört lebbencset is beletesszük. Ettől lesz jó vastag szaftos a lebbencsünk leve. Ha szükséges, még utána sózzuk és lassan forrdogálva készre főzzük. Mire megfő, magába szívja a fölösleges levét és jól besűrűsödik tőle az ételt. Ha kész, a leve alig látszik. Ekkor fakanállal kicsi áttörjük az egészet és beborítva állni hagyjuk 10-15 percet.  - ekkor lesz szikkad, szinte bőrös a teteje. Ilyenkor már nem szabad a bográcsot a tűzön hagyni. 
Aki szereti és bírja a gyomra, az ízlés szerint 1-2 cseresznyepaprikát vagy hegyes, erős zöldpaprikát is tehet bele a vége felé, ügyelve arra, hogy az erős paprika szét ne főljön.
Mi kicsit több lével, jó szaftosan szeretjük:

És az igazi, régi nagykőrösi keménylebbencs:
gyerekkoromban, mikor még meg volt a zártkertünk (1970-es évek) és hétvégeken kint voltunk dolgozni, akkor mikor szezonja volt, sokszor főzött anyu ebédre szegfűgombás-zöldborsós keménylebbencset. Ugyanígy készült, mint a fenti változat, csak anyu főzött még bele pár maréknyi friss zöldborsót (a gyenge héjából is tett bele) és szegfűgombát. A friss zöldborsó ott termett a kertben (mint ahogy a többi zöldségféle is), a szegfűgombát pedig apu szedte a dűlőút túloldalán lévő réten. Anyu gyakran még 1-2 tojást is főzött fejenként ehhez a bográcsos ebédhez, így igazán kiadós és laktató volt ez a nagyon finom étel. Délután pedig, "desszertként" szintén saját termésű, vízzel telt dézsában jól lehűtött dinnyét ettük...

Míg anyu főzött, mi gyerekek a a zártkerthez vezető dűlőút túloldalán lévő tehénlegelőn (réten) vadvirágokat gyűjtöttünk, bicikliztünk a homokos dűlőúton, papsajtot ettünk és féltünk a szomszéd (Rabék) tanyájához tartozó kutyáktól, amik kiszaladtak a rétre is, ha túl közel mentünk a tehenekhez... régi szép emlékek....
A nyolcvanas évek végén, a május végi nagy családi bográcsozások alkalmával még párszor főztünk ilyen szegfűgombás-zöldborsós lebbencset, de idővel valahogy elmaradt és csak a fenti, egyszerűbb változatot főzzük. Illetve néha "csirkés lebbencs" is fől nálunk (TMK-s ötlet alapján).

Csirkeszárnyból külön pörköltet készítek rövid lével és hozzáadom a kész keménylebbencshez. Nagyon finom ám az is!