Keszőcés lepény 
  
Hozzávalók:
1,5 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 dkg vaj, kevés 
cukor, csipet só, 30 dkg liszt és 3 dkg élesztő. 
Az élesztőt a tejben 
felfuttatni, majd a maradék alapanyagot összegyúrni, 20-30 percig 
kelni hagyni.  Magozott 
szilvát megpárolni az kerül rá a tepsiben szétterített tésztára. A 
tetejére pedig rászórni a 10-15 dkg őrölt, cukros mákot. 180 fokos 
sütőben 15-20 perc alatt készen is van. 
Nagyon-nagyon finom ! 
Olyan igazi régi, nagymamás lepény :) 
A fenti receptet - egy kedves leírással egyetemben - az egyik facebook csoportban olvastam.
Íme, az eredeti, szívmelengető bejegyzés:
Mert emlékezni sokféle módon lehet - nem vagyok a sírhelyek 
közelében, nincs lehetőségem kimenni és elidőzni a fejfákra meredve 
könnyes szemmel de mégis ki akartam fejezni a tiszteletemet az ősök 
felé. Üknagyanyám kedvenc desszertje volt a keszőcés lepény 
minthogy mák termesztéssel foglalkoztak és a házuk mögötti területen 
alma és szilvafák sorakoztak. A legenda szerint
 kedvenc időtöltése volt a még gőzölgő friss lepénnyel kiülni a diófa 
alatti sámlira és figyelni a templom tornyát. Aztán jött a viharos 
évszázad, a Nagy Háború után pedig búcsút kellett intsen a szilvafáknak 
és a mákültetvénynek. De a keszőcés lepény megmaradt kedvencnek, mára 
pedig misztérium övezi a családban. 
Tok Lilla a fejfa szerint 
1948-ban hunyt el, de amikor az ő kedvencét készítem, ott van velem a 
tészta gyúrásánál, velem együtt fúrja bele az ujjait a zacskó mákba és 
velem együtt égeti meg a nyelvét a gőzölgő lepénnyel. 
Recept: A tészta roppant egyszerű - 1,5 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 dkg 
vaj, kevés cukor, csipet só, 30 dkg liszt és 3 dkg élesztő. Az élesztőt a
 tejben felfuttattam, majd a maradék alapanyagot összegyúrtam, 20-30 
percig kelni hagytam. Mivel én nem csinálok külön lekvárt, ezért a 
magozott szilvát megpárolom az kerül rá a tepsiben szétterített 
tésztára. A tetejére pedig rászórom a 10-15 dkg őrölt, cukros mákot. 180
 fokos sütőben 15-20 perc alatt készen is van. Jó étvágyat hozzá és 
értesíts ha elkészíted."
 
 
 
          
      
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Örömmel láttam meg itt gyermekkorom kedvenc sütijét.Nálunk Tolnán nem pároljuk meg a szilvát előtte, kimagozva nyersen szórjuk a tésztára.Télen szilvalekvárral szoktuk készíteni.És mint az előző bejegyzésben ,hasonlóak az emlékek, mi is hányszor égettük meg a szánkat a mama szilvás lepényével!(aminek errefelé van egy kissé obszcén neve is)Egy rövidke történet is fűződik hozzá,amit anyu gyakran emleget ha ez készül.Óvodások voltunk unokatestvéremmel amikor a lepényt hűlni tették ki.Először csak kicsit kóstolgattuk,majd egyre jobban belemelegedtünk és kézzel kanalaztuk le a tetejéről a mákos szilvát.Amikor anyukám meglátta a sütit vagy ami megmaradt belőle, meg minket, nem tudta sírjon vagy nevessen.Szerintem aki kipróbálja,máskor is fog készíteni!Hétvégén lesz nálunk úgy érzem!Jó sütést mindenkinek!Köszönet Ágnesnek a sok jó receptért!
VálaszTörlésKedves Ilona !
VálaszTörlésSzámomra öröm, hogy a bejegyzésem ilyen kedves emléket idézett fel. Nagyon aranyos a történet, szinte láttam magam előtt a mákos-szilvát csemegéző kisgyerekeket :)
Legközelebb én sem párolom meg előre a szilvát (szerencsére van pár csomag felezett a fagyasztóban), illetve majd szilvalekvárral is kipróbálom, biztos vagyok benne, hogy úgy is nagyon finom lesz.
Köszönöm a látogatást, örülök, ha tetszenek a receptek.
További jó sütést-főzést kívánok !
Üdvözlettel: Ágnes:)