Az élesztőt, mielőtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez lehetőleg nyers tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.)
Egy kb. fél literes bögrébe öntünk 1-1,5 dl langyos (nem meleg vagy forró ! ) tejet. Elkeverünk benne egy kávéskanálnyi cukrot, beleszórunk egy kanál lisztet és pici darabokban belemorzsoljuk az élesztőt. A bögrét lefedjük (pl egy papírszalvétával) és huzatmentes, langyos helyre tesszük - tűzhely, konvektor sarka. Az élesztő akkor "futott fel", ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evőkanál lisztet és szétnyomkodjuk az esetleges élesztődarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után most már felhasználhatjuk a tésztához. Ha az élesztőnk fél órán belül sem "mozdul meg", akkor nem érdemes kísérletezni vele.
A kelt tészta "gondozása":
A felfuttatott élesztőt előmelegített (legalább szoba hőmérsékletű, langyos) liszthez adjuk, és a tejet, lisztet sem keverjük hidegen a tésztához ! A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, ezért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenőrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idő múlva eltűnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A kelesztésre kilisztezett, tágas tálat használjunk, mert egy szokványos tészta 1-2 óra alatt eredeti térfogatának bő másfélszeresére is megnő. Ha a kelesztett tésztát a sütés előtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért - immár végleges formájában - újra keleszteni kell, mielőtt a sütőbe tesszük. Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés első időszakában ne nyitogassuk a sütő ajtaját !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése