Keszőcés lepény
Hozzávalók:
1,5 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 dkg vaj, kevés
cukor, csipet só, 30 dkg liszt és 3 dkg élesztő.
Az élesztőt a tejben
felfuttatni, majd a maradék alapanyagot összegyúrni, 20-30 percig
kelni hagyni. Magozott
szilvát megpárolni az kerül rá a tepsiben szétterített tésztára. A
tetejére pedig rászórni a 10-15 dkg őrölt, cukros mákot. 180 fokos
sütőben 15-20 perc alatt készen is van.
Nagyon-nagyon finom !
Olyan igazi régi, nagymamás lepény :)
A fenti receptet - egy kedves leírással egyetemben - az egyik facebook csoportban olvastam.
Íme, az eredeti, szívmelengető bejegyzés:
Mert emlékezni sokféle módon lehet - nem vagyok a sírhelyek
közelében, nincs lehetőségem kimenni és elidőzni a fejfákra meredve
könnyes szemmel de mégis ki akartam fejezni a tiszteletemet az ősök
felé. Üknagyanyám kedvenc desszertje volt a keszőcés lepény
minthogy mák termesztéssel foglalkoztak és a házuk mögötti területen
alma és szilvafák sorakoztak. A legenda szerint
kedvenc időtöltése volt a még gőzölgő friss lepénnyel kiülni a diófa
alatti sámlira és figyelni a templom tornyát. Aztán jött a viharos
évszázad, a Nagy Háború után pedig búcsút kellett intsen a szilvafáknak
és a mákültetvénynek. De a keszőcés lepény megmaradt kedvencnek, mára
pedig misztérium övezi a családban.
Tok Lilla a fejfa szerint
1948-ban hunyt el, de amikor az ő kedvencét készítem, ott van velem a
tészta gyúrásánál, velem együtt fúrja bele az ujjait a zacskó mákba és
velem együtt égeti meg a nyelvét a gőzölgő lepénnyel.
Recept: A tészta roppant egyszerű - 1,5 dl tej, 1 tojás sárgája, 5 dkg
vaj, kevés cukor, csipet só, 30 dkg liszt és 3 dkg élesztő. Az élesztőt a
tejben felfuttattam, majd a maradék alapanyagot összegyúrtam, 20-30
percig kelni hagytam. Mivel én nem csinálok külön lekvárt, ezért a
magozott szilvát megpárolom az kerül rá a tepsiben szétterített
tésztára. A tetejére pedig rászórom a 10-15 dkg őrölt, cukros mákot. 180
fokos sütőben 15-20 perc alatt készen is van. Jó étvágyat hozzá és
értesíts ha elkészíted."
Örömmel láttam meg itt gyermekkorom kedvenc sütijét.Nálunk Tolnán nem pároljuk meg a szilvát előtte, kimagozva nyersen szórjuk a tésztára.Télen szilvalekvárral szoktuk készíteni.És mint az előző bejegyzésben ,hasonlóak az emlékek, mi is hányszor égettük meg a szánkat a mama szilvás lepényével!(aminek errefelé van egy kissé obszcén neve is)Egy rövidke történet is fűződik hozzá,amit anyu gyakran emleget ha ez készül.Óvodások voltunk unokatestvéremmel amikor a lepényt hűlni tették ki.Először csak kicsit kóstolgattuk,majd egyre jobban belemelegedtünk és kézzel kanalaztuk le a tetejéről a mákos szilvát.Amikor anyukám meglátta a sütit vagy ami megmaradt belőle, meg minket, nem tudta sírjon vagy nevessen.Szerintem aki kipróbálja,máskor is fog készíteni!Hétvégén lesz nálunk úgy érzem!Jó sütést mindenkinek!Köszönet Ágnesnek a sok jó receptért!
VálaszTörlésKedves Ilona !
VálaszTörlésSzámomra öröm, hogy a bejegyzésem ilyen kedves emléket idézett fel. Nagyon aranyos a történet, szinte láttam magam előtt a mákos-szilvát csemegéző kisgyerekeket :)
Legközelebb én sem párolom meg előre a szilvát (szerencsére van pár csomag felezett a fagyasztóban), illetve majd szilvalekvárral is kipróbálom, biztos vagyok benne, hogy úgy is nagyon finom lesz.
Köszönöm a látogatást, örülök, ha tetszenek a receptek.
További jó sütést-főzést kívánok !
Üdvözlettel: Ágnes:)