Négy főre 4-5 szem nagyobb krumplit megpucolt, feldarabolt és sós vízben puhára főzte.
A léből leszűrte és villával összetörte. A közepébe rakott egy kanálnyi zsírt és egy kevés sót, ezután összegyúrta annyi liszttel , hogy ne legyen túl kemény. Ebből a masszából hosszú rudakat sodort,
azt pedig kb. egy centis darabokra vágta. Ezekből kis gombóckákat formált (gyerekként sokszor gömbölygettem én is). A gombócokat a nyújtó deszkán (anyu a gyúródeszkát nyújtódeszkának hívta) hagyta, amíg elkészítette a leves levét.
Egy nagyobb fej vöröshagymát felkockázott (a mai napig látom magam előtt, ahogy a megtisztított hagymát az egyik markában fogja, a késsel keresztben-hosszában bevágja és gyors mozdulatokkal lapjára ledarabolja - sosem használt vágódeszkát a hagyma daraboláshoz, ugyanúgy, mint a krumpliéhoz sem - azt is mindig kézből darabolta, akár hasábokra, kockákra vagy kicsi szeletkékre) és zsíron megpirított, majd egy kanálnyi pirospaprikával megszórta, és a krumpli félre tett főzővizével felöntötte. Ezt felforralta és belekarikázott még 2-3 megtisztított sárgarépát és gyökeret. Mikor a zöldségek már majdnem megfőttek, belerakta a levesbe az apró gombócokat (a gombócokra rátapadt liszt sűrít) és mikor újra felforrt a leves és a gombócok feljöttek a leves színére, már csak pár percig főzte.
Anyu fűszernek csak sót és borsot (meg talán egy kis köménymagot) tett bele.
Gyerekkoromban valamiért nagyon nem szerettem ezt a levest.
Most mindent megadnék azért, hogy még egyszer ehessek anyu krumpligombóc leveséből ;(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése