"Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek." (Arany János: Családi kör) ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Miközben mosogatsz, imádkozz ! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a Földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie." ( Paulo Coelho ) ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Si mangia per vivere e non si vive per mangiare - Nem azért élünk, hogy együnk, azért eszünk, hogy éljünk." ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ "Ne úgy gyűjtsd a recepteket vagy vacsoraélményeket, mint egy lepkegyűjtő ! Élvezd amit csinálsz." (A. Bourdain) ♥ ☼ ♥ ☼ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥ ☼ ♥

2015/09/24

Vesu

A vesu, vesikalács a nehéz fizikai munkát végző parasztság és a legelőkön élő pusztai pásztor ember sült tésztája volt.

A XVI. Nagykőrösi Arany Napokon vesut  a Nagykőrösi Toldi Élelmiszeripari Szakközépiskola cukrász és pék tanulói készítettek. A tésztába töltelékként lilahagyma, paradicsom és tejföl került. 







Vesu: tésztamaradék­ból (kenyér- vagy kalácstészta) vese alakra for­mázott, sertészsírral töltött péksütemény. Jellegzetességét a sütés közben megolvadó és a tésztába szívódó zsír adja.
A vesu középbarna színű, matt héjú, jól lazított, apró lyukacsos bélzetű, közepén a megolvadt zsírtól üreges, kissé szétnyíló, maréknyi (10- l5 dkg) nagyságú, vese alakú termék.
Egyszerű összetétele és a hagyományőrző pász­torkultúrához való kapcsolódása alapján felté­telezhető, hogy már a XVIII. században általánosan fogyasztott kalácsféle volt. Lehetne akár az első kalácsféle is, amit a magyarok kezdtek sütni, és finnugor (nem szláv) eredetű, saját nyelvükön jelöltek. A vesu, vesi (kalács) terminológiák a XX. század végére vissza­szorultak, tájjellegűvé váltak.
Az emlékezet szerint vesu, vesikalács név alatt nem árusítottak cipókalácsokat még a híres debreceni vásárokon, piacokon sem. A pékipar sem karolta fel gyártását. Története során meg maradt a paraszti konyha sült tésztájának. Idős asszonyok saját családjuknak a mai napig elkészítik hétvégére. A sütés napján el is fogyasztják, bár 2-3 napig is megőrzi ízét, állagát különösebb tárolási feltételek nélkül.

Felhasználás Jellegzetes, kenyérsütés napján fogyasztott, laktató sütemény. Frissen a legízletesebb. Kiegészítő étkezéshez aludttej vagy bor kíséretében is fogyasztják.
Magyar Pékszövetség

"Kenyér, vagy kalácstészta tésztamaradékából vese alakra formázott, sertészsírral töltött péksütemény. Jellegzetességét a sütés közben megolvadó és a tésztába szívódó zsír adja.
A vesu alapja a kenyértészta, míg a vesikalács kalácstésztából készül."

Változatok:
vesikalács, vesekalács

Történet:
A vesu, vesikalács a legegyszerűbb kalácstípushoz, azaz a cipókalácshoz tartozik. Lényege, hogy a nyers állapotban ökölnyi nagyságúra becipózott kelt kalács- kenyértészta közepébe kávéskanálnyi zsírt és esetenként fahéjat tesznek, erre ráhajtják a tészta egyik végét. Így veséhez hasonlítható formát nyernek. A kalács kisütve kissé szétnyíló maroknyi nagyságú sült tészta, amit egy személy egy evéssel el tud fogyasztani. Íze inkább édeskés, mint sós. Leggyakrabban csak magában fogyasztották. Illik aludttejhez, tejeskávéhoz és borhoz is. Laktató étel. A vesu, vesikalács a nehéz fizikai munkát végző parasztság és a legelőkön élő pusztai pásztor ember sült tésztája volt.
A kutatások alapján az biztosnak látszik, hogy a 19. század második felében már paraszti háztartásokban gyakran sütötték. A családnak vasárnapokra, a segítőknek a kalákában végzett munkák idejére készítették. A pásztoroknak a nagy ünnepek alkalmával, a jószágszemléhez kapcsolódva, a kántáló gyerekeknek karácsonyra ajándékozták. Az év nagy részét legelőkön tartózkodó hortobágyi pásztoroknak még ma is a legkedvesebb ajándék, amit az állatok gazdájától kap.
Az emlékezet szerint vesu, vesikalács név alatt nem árusítottak cipókalácsokat még a híres debreceni vásárokon, piacokon sem. A pékipar sem karolta fel gyártását. Története során megmaradt a paraszti konyha sült tésztájának.

Felhasználás:
Jellegzetes, kenyérsütés napján fogyasztott, laktató sütemény. Frissen a legízletesebb.

Szakmai fogások:
 A vesu általában a kenyérkészítéskor megmaradt tésztából, a vesikalács néha - jelesebb ünnepek körül - maradék kalácstésztából készül. A maradékból öklömnyi darabokat csípnek ki. A gömbölyített, pihentetett tésztát ellapítják, egy kanál zsírt tesznek a közepére, olykor fahéjjal is meghintik, és félbe hajtva kelesztetik, majd kemencében megsütik. A sütés során a zsírt a tészta magába szívja, és az összehajtás mentén kicsit szét is nyílik, ettől bélzet zamatosabbá válik, a szélek ropogósra sülnek.
Magyar Pékek Fejedelmi Rendje


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése