2 kisebb vagy 1 nagy üveg baracklekvárt kevés rummal ízesítünk.
Kelt palacsintákat sütünk.
Az elsőt tányérra csúsztatjuk, még azon forróan megkenjük a rumos baracklekvárral és meghintjük cukros dióval.
Ahogy kisült a következő palacsinta, az előzőre helyezzük, kicsit rányomjuk és lekvározzuk (ne sajnáljuk a lekvár, ettől lesz finom a "tortánk"), cukros dióval megszórjuk. Ezt addig ismételjük, míg van hozzávalónk. Legfölülre palacsinta kerüljön, amit gőz fölött megolvasztott ét tortabevonóval vagy csokimázzal lekenünk.
Javaslat - mikor a máz kezd megszilárdulni, jelöljük be rajta a "tortaszeletek" helyét (12 részre vágjuk), mert a kemény csokit már nehezebb lesz szeletelni. Ha ünnepibb alkalomra készítjük, díszíthetjük fél diógerezdekkel is.
Megelőztéééél!!!! Nagymamám vasárnap mutatta egy újságjában ezt a receptet és azonnal eldöntöttem, hogy kipróbálom én is! :-) Tényleg olyan finom, mint ahogy hangzik? :-)
VálaszTörlésIgen, nagyon finom :) A kisebbik nagyfiam azt mondta, neki még a zserbónál is jobban ízlik :) Nekünk azért a zserbó viszi a pálmát, de ez a palacsintás változat már biztos hogy gyakran asztalra fog kerülni - szerintem nem fogsz csalódni benne te sem :) Egyébként szerintem a hagyományos palacsintával is épp ilyen finom.
VálaszTörlésHmm megint összefutott a nyál a számban!!:) Nagyon jól néz ki!!:)
VálaszTörlés